Reggel 7-re mentek ki a fiúk az állomásra Ákosért, de késett a vonat két órát, visszajöttek, aludtak kicsit, majd újra elmentek, ezután már sikeresen hárman érkeztek, ráadásul reggelivel, amit a teraszon fogyasztottunk, bár a tenger csak kicsit távolabb látszott, de így is finom volt. Megbontottunk egy Albániában, az útszélen vásárolt gránátalmát is, de az nem aratott nagy sikert, tényleg nem volt olyan finom, pedig ettem én már olyat. Meg macerás is, de én azt szeretem benne.

Elindultunk a tengerparton, és most láttuk csak igazán milyen gyönyörű országban járunk, hatalmas sötét hegyek tornyosultak közvetlen a part fölé, és bár esett, így is lélegzetelállító volt a látvány. Elmentünk Budvába, ami szintén a parton van és van egy kedves kis régi városrésze, ahol sétálgattunk, bementünk a várba, meg egy templomba, de úgy az egész bűbájos volt, idegenvezetőnek mellénk szegődött egy fekete kutyus, aki megvárta még azt is, hogy a várból kiérjünk, csak hogy végig kísérhessen bennünket. A várban, a könyvtárszobában volt egy szekrény, amiben csak Magyarországgal kapcsolatos, főleg történelmi könyvek kaptak helyet, mindenféle nyelven. Az óvárosból kimenet próbáltuk rátukmálni a kutyát pár német turistára, ha jól emlékszem sikerült is.

Tovább a parton Kotor felé. Kotor egy fjord-szerű öböl legmélyén fekszik, amit végigkacskaringóztunk, körbe szorosan nagy hegyek, köztük a kékes víz, két kis sziget, egyszerűen nem tudom leírni szavakkal mennyire gyönyörű, szó szerint majdnem elbőgtem magam a látványtól. Kotorban is van egy helyes óváros, ahol a turista irodában szereztünk szállást, kicsit odábbra, de a tengerpartra, majd megebédeltünk és nekivágtunk a hegynek, gyalog, mert volt fenn a hegyoldalon egy vár, jó magasan. Később kiderült 260 méter magasra mentünk 0-ról, ide-oda forduló lépcsősorokon, sziklákon, néha egy bástya vagy templom mellett elhaladva. Nagyon kemény menet volt, zuhogó esőben, de nagyon fel akartam menni, úgyhogy minden erőmet összeszedtem, és azért felértem (talán nem is olyan sokkal a többiek után). Már sajnos sötétedett, úgyhogy nem időztünk soká, megindultunk lefelé, ami szintén nem volt kényelmes, úgy remegett a lábam, mikor leértünk, hogy állni nem is bírtam egy helyben.

Elfoglaltuk a szállást , ami egy szép, régi villa emeletén tengerre és szembehegyre nyíló ablakkal igencsak megfelelt az igényeinknek. Nekiindultunk még a városnak, nem messze egy pékárusnál vacsiztunk többek közt helyi krémes sütit, azután egy bőrfotelos bárban, sör mellett, pókerparti következett, ahonnan kiestem, de nem baj, osztani szeretek. Továbbálltunk, mert azért drága hely volt, és megtaláltuk a Casino Royal-t (!), Montenegróban (!!), (a mágnesvasutat nem találtuk meg), úgyhogy oda be kellett menni. Rendes kis helyi kocsma volt, nyerőgépekkel, de mi igazi kaszinóvá tettük, és egy nagyon kemény meccsen, két rebuy után, de nyertem! Ha életemben csak ezt az egy pókert nyerem, akkor is már boldog vagyok. Egyébként így arra az estére 0-ra egyenlítődtem ki.