Balkáni kaland 2007

Én már fél tízkor felkeltem, végigálltam a sort a zuhanyzónál (itt rendes ifjúsági szálláson laktunk, voltak még sokan mások, magyarok is, mert ezen a hétvégén volt a híres szarajevói dzsessz fesztivál), és irogattam, míg végre a fiúk 11 körül mocorogni kezdtek. Reggeli szerencsére 13-ig volt, de mi délig abszolváltuk azért, azután indultunk a városba. Sajnos a kocsit nem sikerült kiszabadítani a szálló beállójából, mert valaki elénk állt, és nem bírták elintézni, hogy elálljon. Ezért az útikönyv javaslatára villamosra szálltunk, átmentünk a még viszonylag érdekes belvároson, majd a kifejezetten érdektelen, és többnyire csúnya külvároson, és elérkeztünk a végállomásra, ami mondjuk annyira volt szép, mint a Köki. Azért nem bántom az útikönyvet, egészen eddig nagyon jól tette a kötelességét. Majdnem ugyanezen az úton visszavillamosoztunk, csak előbb szálltunk le, hogy most már tényleg városnézzünk kicsit. Láttuk a híres hidat, aminek a főjénél megölték Ferenc Ferdinándot és kószáltunk a folyóparton. A város talán legszebb épülete még a Monarchia uralma alatt épült, de törökös stílusban, sokáig könyvtár volt, aztán azt is jól eltalálta egy-két bomba, és megsemmisült benne a bosnyák történelmi emlékek 90%-a. Most koncerteket adnak benne, de ablaküveg helyett még mindig deszkák vannak rajta.

Visszaértünk a szállásra, most már kiszabadítottuk a kocsit, és siettünk az Alagút Múzeumba, mert 4-kor zárt. Mikor Szarajevó ostrom alatt állt, teljesen körbekerítették a szerb erők, csak a repülőtérnél volt egy kis sáv, ahol összeértek a Szabad Boszniai Csapatokkal, de a reptér az ENSZ fennhatósága alatt állt, oda senki nem mehetett. A szarajevóiak ezért ástak egy alagutat a repülőtér alá, kb. 500 m hosszút, és azon át hordták az élelmiszert és az utánpótlást a városba, így az nem is esett el. Ennek az alagútnak a város felöli részénél csináltak egy múzeumot, ide siettünk épp. 10 perccel 4 előtt érkeztünk, be is mentünk, bár a fickó szerint fél óra kell a végignézéshez, és ő 4kor tuti lelép (nem volt egy jó üzletember, de mi csakazért is bementünk). Sikerült elég jól végignézni, meg dokumentáltuk fényképezőgéppel, az alagút egy kis részén át is mehettünk, mindenképp érdekes volt, bár a történelemből maradt még pár homályos folt.

Vissza a városba, kerestünk és találtunk egy nagyon klassz kis éttermet. Ettünk, én valami puliszka-félét, finom volt, csak sok, de nem veszett kárba. Megkóstoltuk a hely nevezetes brandyeit is, az enyhébbek likőrszerűek voltak, az erősebbek pálinkaszerűek. Sajnos csak a végén derült ki, hogy mégse lehet kártyával fizetni, azért összedobtuk a pénzt, de eléggé a vége felé jártunk már. Sétáltunk még egy sort a bazárban, nézegettünk mecseteket kívülről, a boltok ugyan még nyitva voltak, de csak édességet vettünk.

Ezután elindultunk a híres szarajevói sörfőzde felé, ami mellett kocsma is működik, de ez inkább egy igazi nagy sörház plusz étterem volt, galériával és rengeteg vendéggel, de nagyon hangulatos, látszott, szeretnek odajárni az emberek. Szerencsére kaptunk asztalt, előre kiderítettük, hogy itt már tényleg lehet kártyával fizetni, így nyugodt szívvel láthattunk neki a sörözésnek és Bosznia-Hercegovina történelmi gubancai kibogozásának a fejeinkben. Nagyon finom barna sör volt, én csak azt ittam, a fiúk ittak világosat is. A történelem is egy kicsit világosabb lett, de azért maradt még árnyalni való rész. Kis séta után mégis hazamentünk, holnap úgyis korán kell kelni.