Sikerült 8-kor felkelni, fürödtünk, visszavittük a kulcsot, és elindultunk, először be a városba, ahol végül újra a Phoenix bárban kötöttünk ki, ami átalakult klassz reggelizőhellyé. Megreggeliztünk, és végre Levi is elkészíthette képét az ENSZ központról, teljesen illegálisan, de legalább világosban (tegnap este kértünk, de nem kaptunk engedélyt). Elindultunk, most már tényleg Skopje felé. Gyönyörű, színes lombú fák között vezetett az utunk. Megálltunk egy kisvárosban, az utolsóban Koszovóban, venni egy-két dolgot, én pl. rizses csokit.

A határon elég könnyen átjutottunk, és gyorsan Skopjében is voltunk. A közlekedés autóval a városban félelmetes volt, folyamatos dudálás, és mindenhonnan jönnek, szerencsére Péter hamar belelendült, és kis tekergés után betaláltunk az albán negyedbe (valóban odaindultunk), a könyv szerint ott volt a legolcsóbb szállás. Találtunk parkolót, de mielőtt a Santos hotelhez értünk volna, egy fiatalember a saját fogadóját ajánlotta, majd útbaigazított. Végül vissza is mentünk hozzá, mert a Santos drága volt. Kaptunk teát is Denistől, persze lehet, hogy nem így hívták, csak a hotel neve volt ez. Lecuccolás után felmentünk a várba, gyönyörű kilátás nyílt a ronda városra, amit a 60-as években egy földrengés porig döntött, és képzelhetitek akkoriban milyen klassz épületeket húztak fel. Megnéztük még a Pasha mecsetet, a folyó túloldalán, a macedón oldalon meg egy görögkeleti templomot, és persze Teréz anya szobrát. A főtéren a fiúk ettek pici fánkot, ami Péter nagy vágya volt gyermekkora óta, amikor még a balatoni strandon figyelte a fánkocskák hajózását az olajfolyóban. Engem is megkínáltak, tiszta porcukor és csoki lettem, ők udvariasan kiröhögtek és lefényképeztek.

Utána nekiindultunk egy teázót megkeresni, nagyon hangulatos kis hely volt, bár a helyi tea olyan kamilla és zöldtea szerű volt, nem olyan mint Denisé. A cseresznyebor viszont nagyon finom, a vízipipájuk meg eltörött (és csak egy volt nekik, ki érti ez?). Ugyanabban az utcában volt egy étterem, amit Péter felismert, hogy járt már ott, és nagyon jó. Próbáltuk elmagyarázni, hogy ilyen bőségtálat kérünk, kaptunk először egy hatalmas adag salátát, ami uborkával elválasztott mindenféle szószos zöldség volt, azt helyi kenyérrel elkezdtük majszolni, mikor kihoztak egy óriási húsos tálat, mindenféle húsból egy volt rajta, de annyi, hogy hat embernek is sok lett volna. Előtte ittunk egy mastikát, ami nemzeti ital, uzo-szerű, borzasztó, nagyon ánizsos, azt meg alapból utálom, de azért lenyomtam, és mikor már annyit ettünk a különleges grillhúsokból, töltött fasírtokból és kolbászkákból, amennyi belénk fért, még egy szőlő rakit is ittunk, ami viszont finom. Hazasétáltunk a főtéren és a kőhídon át (nem szimmetrikus), és az előtérben pókeroztunk még egy nagyot. Én estem ki elsőnek, illetve Levi, de ő rebuy-olt. Közben boroztunk és vodka is volt, szóval el lehet képzelni, jól éreztük magunk.