Este hatkor találkoztunk a többiekkel a Tesco előtt. Amint kivettem a táskám a csomagtartóból, Levi odaugrott, hogy segítsen, és berakta a másik kocsiba. Így legalább anyuék is meggyőződhettek róla, hogy rendes emberekkel megyek, mert egész addig azt kérdezgették, hányan megyünk, milyen autóval, hány fiú, hány lány és egyáltalán hova.

Végignyomtuk a határig, pedig szerettünk volna megállni valahol enni, de nem láttunk semmit. Azért szerencsésen átengedtek, és a szerb oldalon rögtön ott virított egy bank. Kipattantunk a kocsiból, hogy váltsunk pénzt, de olyan rossznak tűnt az árfolyam, hogy a nem messzi benzinkutat vettük célba, ahol aztán még rosszabb volt. A harmadik benzinkútnál végül váltottunk, szerencsére, mert utána jött az autópálya-kapu, rendesen perkáltattak, de autópálya az elég kevés volt (és ez most egy nagyon enyhe megfogalmazás).

Belgrádba beérve elég könnyen elhelyeztük magunkat a várostérképen, a hosztelt is megtaláltuk, csak onnan átirányítottak egy testvér-hosztelbe, ahová ők a foglalásunk után lazán áthelyeztek. Ez a másik a harmadik emeleten volt, persze lift nincs, csak egy szoba, kb nyolc háromemeletes ággyal, ezek mondjuk viccesen néztek ki, az a társaság viszont nem, aki a közepén randalírozott. Mondtuk, hogy nem erről volt szó, hanem külön szoba 6 fő részére, később 5re, és egyikünk babát vár, de nem hatottuk meg a recepcióst. Adtunk egy sanszot más szállásoknak, és nem messze meg is találtuk a Hotel Astoriát, alig drágább áron, de külön szobákkal (egy két- és egy háromágyas), és törülköző, steril pohár, minisampon, ami kell. Plusz ígéret reggelire. Ekkor már éjfél felé jártunk, de még felkerekedtünk egy jó kis sörözőt keresni. Itt hosszasan keresgéltük azt a helyet, ahol a Milosevics-ellenes mozgalom gyűlésezett annak idején, legalábbis az útikönyv szerint, de nemigen találtuk, aztán Péter kocsmáját se, szóval egy érdekes, saját DJ-vel felszerelt, de tánctérrel és csapolt sörrel nem rendelkező helyen kötöttünk ki, ami azért szimpatikus volt, főleg mikor láttam, hogy az egyes napi ajánlatokat versbe foglalták. A hely maga egy kesze-kusza bazár közepén volt. Hazafelé azért mégis meglett Péter helye, amit megtekintettünk, de ki már nem próbáltunk.